A ló és az ember

Nézzük hát e több ezer éves kapcsolat legfontosabb állomásait. A kontinensek szétválása után az amerikai kontinensen a lófélék kihaltak, így törzsfejlődésük Eurázsiában folytatódott. A vadászó, gyűjtögető ember először, mint zsákmányt ismerte meg a lovat, mely a jégkorszak zord időjárásával vegyítve majdnem a lófélék kihalását jelentette. Kb. 6000 évvel ezelőtt egy bátor ifjú azonban felült e nemes állat hátára, nem tudván, hogy tettével az egész emberi történelem alakulását meghatározta. Megkezdődött a ló háziasítása, főként Ázsiában, melynek első emlékei az ukrainai Dereivkában kerültek napvilágra.

A ló igazi elterjedését az emberiség legnagyobb találmányának, a keréknek feltalálása tette lehetővé. Megszűnt az ember röghözkötöttsége, a történelem üteme felgyorsult. Négylábú társunk az élet szinte valamennyi részén fontos szerephez jutott, többek között a hadászatban. Gondoljunk csak Xerxes perzsa király baktriai lovasaira, vagy a világhódító Nagy Sándorra és híres lovára Bucefalosra, de említhetném akár a numídiai lovasokat is, akiknek először Hannibál a rómaiak felett aratott győzelmeit, később pedig Carthago a pusztulását köszönhette. A Római Birodalom roppant erejét is egy igazi lovas nép, a Hun törte meg isz. 400-as években, ami 476-ban az Örök Város bukását okozta.

A hadászat mellett a ló az ókori mitológia, majd később szinte valamennyi művészeti ág kedvenc motívuma. A lovak kiképzésének gyökerei szintén az ókorba nyúlnak vissza. Az első írásos emlék Kikkuli perzsa mester agyag táblára írt feljegyzése ie. 1350-ből, melyre támaszkodva ie. 400 körül a klasszikus lovaglás atyja, Xenophon megírja híres művét a „Lovaglás művészetét.” Az e munkákban megfogalmazottak még mai is a lovaglás alapját jelentik. Az ókor híres sportja a kocsiverseny volt, mely az olimpiai játékokon is nagy népszerűségnek örvendett. A fogat négy egymás mellett álló lóból állt (quadriga), akiket a hajtó egy kétkerekű henger alakú kocsiból állva hajtott.

A ló és ember kapcsolatának formálásában számos nép játszott jelentős szerepet. Említést érdemelnek a Kelták, kiknek híresen gyors lovai a galloway-ek később az angoltelivér fajta kialakulásban is jelentős szerepet játszottak. Beszélnünk kell Belső-Ázsia népeiről is, akiknek életében a ló meghatározó szerepet játszott. A hatalmas területek benépesítése, a kontinensnyi birodalmak irányítása, közigazgatása elképzelhetetlen lett volna lovak nélkül. Nem csoda, hogy e népek lótenyésztése, lovas kultúrája egész Eurázsiára komoly hatással volt.
Fő szerep jutott a lónak a népvándorlások idején is. Honfoglaló őseink szerették, tisztelték a lovat, kiváló lovasok voltak. A többi ősi nomád néphez hasonlóan lovaikkal együtt is temetkeztek. Nem véletlen a máig is meglévő és kitűntető „Lovas Nemzet elnevezés. Kalandozásaik során is a sikereiket nagyrészt hű négylábú társaiknak köszönhették. E hadjáratok emlékét máig is őrzi a modenai imádság híres sora: „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!”. A portyázások az Augsburg melletti és bizánci vereségekkel értek végét, mely egyben a páncélos lovagok harcmodorának széleskörű elterjedését is jelentette. A magyar hadakat legyőző és később a Szent Földért folyó keresztes hadjáratok lovai közel kétszáz kilo terhet cipeltek magukkal tűzön-vízen át. A kor szórakozását a lovagi tornák kemény küzdelmei jelentették.

A történelem egy érdekes fordulata a tatárjárás, amelyben a mongol hadak kalandozó őseinkhez hasonló lovas íjász rajtaütésszerű harcmodorban feldúlták Európát. Sikerükben fontos szerepet játszott a több ezer fős sereg, valamint a kiváló utánpótlás vonal és hírszolgálat.

A XV. század végén a lovak eljutnak az amerikai földrészre is, megszűnik az amerikai népek elszigetelődése, az eurázsiaihoz hasonló történelmi fejlődés indul meg. Az őslakosok először misztikus lényeknek tekintik a lovasokat, hamarosan azonban az elfogott lovak segítségével kiváló lovasokká válnak. Az európai hódítók elkóborolt lovaiból kifejlődik egy új fajta, az amerikai musztáng. A telepesek, farmerek megjelenésével pedig kialakul egy új, az európaitól sok mindenben különböző lovaglási stílus, a western, létrejön a postakocsi szolgálat. Megindul a telepesek harca az őslakósok ellen. Ezeket az időket a vadnyugat legendái őrzik. A ló az állattartók nélkülözhetetlen társává válik és marad a mai napig is.

Ha visszatérünk Európába, a XVI. században a ló egy új szerepkörben jelenik meg. Kifejlődik a klasszikus lovaglás művészete, az európai uralkodóházakban sorra alakulnak a lovasakadémiák. Fontos szerep jut e folyamatban az Osztrák-Magyar Monarchiának is. A bécsi Spanyol Lovasiskola és a piberi ménes a klasszikus lovas művészet és az ezt kiszolgáló tenyésztés fellegvárává válik.

Az 1700-as évek végén Angliában a királyi istálló kancáiból négy keleti mén nemesítő hatásának köszönhetően új fajta születik, az angol telivér, mely a mai napig meghatározó a lótenyésztésben. Kialakul a falkavadászat és a lóversenyzés. A hadászatban e fajta első nagy sikertét a waterlooi csatamezőn aratja és ettől kezdve újra a könnyűlovasságé lesz a fő szerep a kor harcmezőin. Megjelenik a huszárság, mely egészen az első világháborúig meghatározó hadászati jelentőségű.

A XX. század háborúinak új gyilkológépe, a gépfegyver a ló hadi szerepének végét jelenti. A csaták legtöbbször véres mészárlásba torkollnak. A történelmi viharok lecsendesedése után a munkában és a szállításban is nagyrészt a lóerők veszik át a szerepet. Derék négylábú társunk egy merőben új, lényegesen békésebb szerepkörben teljesedik ki. Kialakul a hobbylovaglás, a lovasturizmus, megjelennek a versenysportok. Elgépiesedett világunkban az ember korábbi hű harcostársában a természettel, harmóniával való kapcsolatot véli felfedezni. Ezzel párhuzamosan egyre szélesebb körben jelenik meg a ló tejének és vérének alkalmazása is. Előbbit elsősorban a kozmetikai iparban és anyatejpótlóként, utóbbit a gyógyászatban alkalmazzák.
Egyes országokban, főleg Dél-Amerikában és Ázsiában még ma is úgy ismerik és használják a lovat, mint honfoglaló őseink. Ennek egyik bizonyítéka a híres mongol vallási ünnep, a Naadam. Az ünnepség fénypontját a több mint húsz km-es lovasverseny jelenti, melyben póniaik hátán, 12 évnél fiatalabb gyerekek száguldanak a cél felé.
Ha a lovakra nézünk, vagy gondolunk, sose feledjük Leonardo Da Vinci híres szavait: „Az embert a ló tette naggyá.”

Végezetül néhány magyar érdekesség. Korabeli krónikákból ismert, hogy honfoglaló őseink ”a nyereg alatt puhították a húst”. Ezt a húst azonban valójában nem puhították, hanem a nyereg alatti feltöréseket (túrokat) gyógyították így. Ebből következik egy híres közmondásunk „Közös lónak túros a háta”. Ennek jelentése az, hogy a többek által használt lovak könnyebben sérülnek, feltörnek.

A szekeret ugyan nem a magyarok találták fel, azonban Mátyás király korában a ma Komárom-Esztergom megyében lévő aprócska községben, Kocson, olyan szekeret építettek, mely a kor körülményei között rendkívül kényelmes utazást tett lehetővé. E szerkezet olyannyira népszerű lett, hogy a falucska nevéből képzett „kocsi” szó a világ szinte valamennyi nyelvében megtalálható (Kutsche, coach, kocz…).
Említést érdemel két híres magyar telivér is. Az egyik Kincsem, a csodakanca, aki 54 versenyen indult és nyert, ezzel egyedülálló rekordot állított fel. A másik Kisbér, az egyetlen olyan hazai telivér, aki a világ leghíresebbnek számító versenyén, az epsomi derbyn győzőtt, sőt két hétre rá Párizsban is nyerni tudott.
Kevesen tudják, hogy 1935-1945 között a Budai Várban is működött egy a bécsi Spanyol Lovasiskolához hasonló intézmény.

A hazai lovassport legsikeresebb olimpiai szereplése az 1936-os berlini játékokon volt. Platthy József Sellővel díjugratásban harmadik lett, megszerezve ezzel máig is egyetlen olimpiai érmünket. Lovaspóló csapatunk pedig az előkelő IV. helyet szerezte meg.

Dr. Bartos Ádám, Bartosné Bányai Adél
Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely

Oldal: A ló és az ember
Hokalovi Lovasok - © 2008 - 2024 - hokalovilovasok.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat